A hollók
R: Kedves hallgatóink! Nagy örömünkre itt várakozik a kulisszák mögött
jelénésére egyike annak a nagyon kevés embernek, ha ugyan nem ő az
egyetlen a világon, aki élete nagy részét a víz alatt tölti, hogy ott
hollókat tanítson meg repülni. Sir Arthur elmondaná nekünk, hogy miért
választotta ezt az életformát, hogy hollókat tanít meg a víz alatt
repülni?
A: Igen. Persze mindig nehéz megmondani, hogy egy ember mit miért csinál.
Azt meg aztán különösen, hogy miért megy el valaki hollókat repülni
tanítani a víz alatt. Régen kezdődött. Éppen diót gyomláltam az
üvegházban, amikor anyám odajött hozzám és azt mondta: – Arthur!
– akkor még nem voltam Sir Arthur – Arthur, ha nem mész el azonnal
hollókat repülni tanítani a víz alatt, beverem azt a buta arcodat.
Tulajdonképpen ez indított el a víz alá.
R: Hány éves volt ön akkor?
A: Negyvenhét. Éppen letettem az iskolai vizsgáimat, és valami foglalkozás
után kellett néznem.
R: És mondja Sir Arthur sok porblémával járt ez a munka?
A: Nos azt hiszem nyugodtan elmodhatom, hogy ez a munka egyáltalán
nem járt porblémával. Szívemre tehetem a kezem, vagy bárki más
szívére és megesküdhetek, hogy soha, soha semmiféle porbléma nem volt.
Szó sem volt porblémáról. Azt hiszem maga arra kíváncsi, hogy járt-e
problémával ez a munka.
R: Igen. Elnézést. Nyelvbotlás volt, szóval sok problémával járt ez a munka?
A: Rengeteggel.
R: Tehát nehéz rábírni egy hollót, hogy a víz alatt repüljön?
A: Nos azt hiszem, hogy az a szó, hogy nehéz nagyon találó ebben az esetben.
Úgy is mondhatnám teljesen lehetetlen. Tudja az a baj, hogy a természet
úgy alkotta meg ezeket az élőlényeket, hogy inkább a levegőben repüljenek,
sem mint a víz alatt. Ezért, ezért nekik óriási nehézséget okoz, vagy
ahogy ön mondta nehéz, hogy a kis szárnyukat a víz alatt mozgassák.
Borzasztó megpróbáltatás ez nekik.
R: És ön hogyan lélegzik?
A: Az orromon és a számon keresztül, a szokott módon. Isten azért adta
nekünk eme szerveket, hogy velük lélegezzünk. És ki vagyok én, hogy
felülbíráljam őt. Szerintem nem is lehet másképp lélegezni. Gondolom
maga is így csinálja, nem?
R: Természetesen így, de én úgy értettem, hogy hogyan lélegzik ön a víz
alatt?
A: Ó, hát az teljesen lehetetlen. Hát senki sem tud a víz alatt lélegezni.
Hát ettől olyan nehéz az egész. Fél percenként föl kell jönnöm a
felszínre levegőt venni. Hát ezért nem tudok folyamatos kiképzést
adni a hollóknak. ők meg szegények ott ülnek a csuklómon, én kiabálok,
hogy: Repüljetek! Repüljetek ti dögök! Erre beszívnak egy csomó vizet…
R: Megfulladnak, igaz?
A: Igen. Végük van. Megfulladnak. Lebucskáznak a csuklómról szegény párák
és nagyon lassan spirális vonalban alászállnak a hullámsírba. Arrafelé
már térdig ér a toll.
R: Mondja Sir Arthur, repült-e önnek valaha is egyetlen holló a víz alatt?
A: Nem, ez sosem sikerült. Negyven év alatt egyszer sem.
R: Úgy tűnik egy merő kudarc az élete.
A: Igen. Az egész életem egy nyomorúságos kudarc. De most már késő, hogy
másba kezdjek. Meg hogy az igazat megvaljam én tulajdonképpen soha nem
akartam hollóröptető lenni. Egész életemben arra vágytam, hogy
favágó legyek. Igen favágó. Ugrálni a fák között az erdőben. Ahol
az óriási vörös fenyők nőnek. Az gyönyörű skót fenyő. Mellettem a
kedvesem és szól a dal, a dal, a dal…..
Vágom a fát a fejszémmel…..
Forrás: http://mm.iit.uni-miskolc.hu/Lart/hollo/hollok.html