A Béka és barack Vendéglő

Riporter: Nagy Natália
Sir Arthur Streeb-Greebling: Galla Miklós

R: Jó estét! Ma este arra a kérdésre keressük a választ, hogy látogatják-e az
emberek a Béka és barack Vendéglőt, vagy elkerülik. Itt van velünk
a stúdióban a tulajdonos Sir Arthur Streeb-Greebling.
S: Jó estét!
R: Jó estét! Szeretnék kérdezősködni az ön egyedülálló vendéglőjéről, a Béka
és barackról.
S: Hm. Úgy gondolom ez egy ragyogó alkalom arra, hogy kérdezősködjön. Hiszen
én itt vagyok, ön meg ott.
R: Igen.
S: Remek lehetőség. Ragadja meg!
R: Éppen azon vagyok Sir Arthur. Nos, hogyan jutott eszébe, hogy megalapítja
a Béka és barack Vendéglőt?
S: Az ötlet a fürdőkádban született. Hirtelen arra gondoltam, hová menjen egy
fiatal, éhes, kispénzű pár vacsorázni, ha egy jó nagy békára vágynak. Egy
jó nagy békára és egy csuda finom barackra. Hova mehetnek? Ugyan hova
mehetnek? Hát ezért alapítottam meg a vendéglőt.
R: Ühüm, és mikor kezdett bele a vállalkozásba?
S: Annyi bizonyos, hogy az élő emlékezet határain belül. Valamikor a II.
világháború után. Ön emlékszik a II. világháborúra?
R: Hogyne!
S: Az ssszörnyű egy ügy volt.
R: Igen.
S: Én borzasztónak tartottam.
R: Igen.
S: És nagyon elleneztem az egészet.
R: Azt hiszem, hogy ezzel mindannyian így voltunk.
S: No de én egy levelet is írtam, hogy hagyják abba!
R: Nos! Hogy visszatérjünk a Béka és barackra, hogy ment az üzlet?
S: Ezt hadd válaszoljam meg kétféleképpen! Egy! Nem ment sehogy az üzlet!
Kettő! Az üzlet sehogy sem ment! Ez az utóbbi 35 év igen szűkösre
sikeredett.
R: Nem érzi, hogy némi hátrányt jelent, hogy az önök vendéglője a yorkshiri
lápvilág szívében, egy mocsár kellős közepén található?
S: Uhm. Nos azt hiszem, hogy azt a szót, hogy hátrány nagyon jól választotta
ki. De tudja annak idején arra gondoltam, hogy az ország népe egy olyan
vendéglőre vágyik, amelynél végre nincs gond a parkolással. És büszkén
mondhatom önnek, hogy ott a yorkshiri lápvilág szívében a mocsár kellős
közepén valóban nem jelent problémát a parkolás. Igaz, a kiemeléshez daru
kell!
R: És azzal egyetért, hogy az ételkínálatuk ugyancsak nagyon megnehezíti az
önök helyzetét?
S: Igen. Egyetértek! Látta az étlapot?
R: Hm, hát igen. Futólag.
S: Hm, többet nem is érdemel. Mindössze két főételt kínálunk. Először is van
nálunk béka barackkal. Ez egy nagy béka forró konyakkal leöntve, barackkal
a szájában. Az egyik leggusztustalanabb fogás, amit valaha is láttam. És a
másik ételünk az még rosszabb. Barack békával és ebihalakkal. Brrr!
R: Ne haragudjon érte Sir Arthur, de nekem úgy tűnik, mintha az ön vendéglője
csúfos bukást hozott volna.
S: Óh! Én azért nem használnám a csúfos bukás kifejezést.
R: Nem?
S: Nem. Szerintem a katasztrofális kudarc sokkal helyénvalóbb lenne.
R: Értem.
S: Az egész ügy komplett balsikernek, egy óriási melléfogásnak bizonyult.
R: Sir Arthur tanult ön a hibáiból?
S: Hogyne! Hogyne! Tanultam a hibáimból, és biztos vagyok benne, hogy bármikor
pontosan ugyanígy meg tudnám őket ismételni.

forrás: http://mm.iit.uni-miskolc.hu/Lart/hollo/beka.html